Világkommunizmus, mint nyugati ideológia. Megvalósul?
Vajon tudja-e a nyugati kapitalista világ, hogy mi vár rá és mit terveztek számára? Tudja-e, hogy a kapitalizmus helyett nemsokára a kommunizmus útjára lép? Tudja-e, hogy a kommunizmust, illetve magát a világkommunizmust pont a Nyugat alkotta, ott született?
Nem tudják. Nem tanították nekik és ezért nem is félnek tőle. És amit nem ismer az ember, attól nem fél. Mi az, ami hiányzik a nyugati ember ismerettárából? Pontosan az, ami a vesztét is fogja okozni. Ami felszámolja a nyugati jóléti világot és a nyugati életszínvonalat.
Az ateizmust, a szocializmust, a szociáldemokráciát, a kommunizmust olyan angol és francia szabadkőműves páholyoknak köszönhetjük, mint az Angol Nagypáholy és a francia Grand Orient. Ezen páholyok a német Adam Weishaupt (1748-1830, az Illuminátus rend megalapítója) által kidolgozott fő célokat tűzték ki maguk elé. Ezek:
- minden fennálló kormányzat megdöntése
- a magántulajdon eltörlése
- az öröklés megszüntetése
- a patriotizmus felszámolása
- a vallás megszüntetése
- a házasság eltörlése
- egy világkormány létrehozása
Magát a kommunizmus szót is Adam Weishaupt használta legelőször. Ez egy a francia felvilágosodásból eredő ideológia. Marx és Engels az Igazak Szövetsége nevű illuminátus társaság megbízásából jelentette meg 1848 februárjában a Kommunista Kiáltványt, amely Weishaupt könyveiben megtalálható nézeteket szedi össze, frissíti fel és foglalja össze.
Az, hogy ez mennyire egy nyugati ideológia, mi sem bizonyítja jobban, minthogy Marx és Engels Párizsban találkoztak először, a Kommunista kiáltványt Brüsszelben írták és 1848 februárjában Londonban nyomtatták ki. A felvilágosodásnak, az alkotmányos liberalizmusnak és a gyarmatosításból hízó ipari kapitalizmusnak ez a három város volt a fellegvára. Marx másik könyve a Tőke, amihez az háttérkutatásokat jól felszerelt londoni könyvtárakban végezte. Az első kötetet barátja, Engels szerkesztette és adta ki Hamburgban. Az Első Internacionálé (1864–76) székhelye London volt, s Philadelphiában szűnt meg, kongresszusait többek között Genfben, Lausanne-ban, Brüsszelben, Bázelben és Hágában tartotta. A Második Internacionálé (1889–1916) tanácskozásainak színhelyei többek között Párizs, Zürich, London, Amszterdam és Koppenhága voltak. Lenin, miután oroszországi száműzetéséből 1901-ben szabadult, végigjárta Európa metropoliszait és végül Zürichben telepedett le, mígnem a német katonai hírszerzés 1917 áprilisában vissza nem juttatta Pétervárra (a 2. képen Lenin eredeti svájci kiutazási engedélye látható).
Lenin és 32 társa átszállítását a hadban álló Németországon keresztül Max Warburg, a német titkosszolgálat vezetője kezdeményezte, aki egyben Németország legnagyobb magánbankházának a tulajdonosa és elnöke volt. Max egyik testvére, a Federal Reserve System, a FED "atyja", Paul Warburg, ebben az időben az Egyesült Államok magántulajdonban lévő központi bankjának, a FED-nek a helyettes kormányzója.
Másik testvére, Félix Warburg, a Kuhn, Loeb and Company nevű vezető Wall Street-i bankház elnökének, Jacob Schiffnek a veje és egyben az említett bankház társtulajdonosa. Jacob Schiff egyébként az a new yorki vezető pénzember, aki az Oroszországba visszatérő radikális szociáldemokrata forradalmároknak azt ajánlotta, hogy bolsevik helyett inkább kommunistának hívják magukat.
Lenin és társai 1917. április 16-án utaztak el Bernből Németországon és Svédországon keresztül Pétervárra. Az utazást az a Theobald Bethman-Hollweg német kancellár engedélyezte, aki édesanyja révén első unokatestvéri viszonyban állott a londoni Rothschildokkal.
Miért kapta Kelet-Európa és Oroszország a kommunizmust a nyakába?
Mert a legnagyobb akadályt a szabadkőműves világállam útjában a földrésznyi Oroszországot uraló Romanov dinasztia jelentette. Ezért a világszabadkőművesség legfőbb vezetői a cári birodalmat választották ki a kommunista kísérlet lefolytatására. Ha ez a kísérlet sikerül, akkor az egyetemes szabadkőművesség és annak világot behálózó rendszere eredményesen oldhatja meg Kelet és Nyugat egyesítését az ideálisan felfogott kommunizmus új világrendjében.
Ez következett el napjainkban, ennek kezdetét éljük most. Az országokat irányító politikai erők - teljesen mindegy, milyen politikai irányzatba tartoznak - mindannyian ennek a világot behálózó szabadkőművességnek a tagjai, akik elkötelezettek a világkommunizmus bevezetésében. És NE HIDD, hogy vannak kivételek! Nincsenek!
Sokan biztosan megkérdeznék most, hogy mi lett volna ha nem sikerül a kommunizmus kísérlete? Nos, ha nem sikerült volna a kísérlet, akkor a kommunizmust felszámolták volna és a szociáldemokráciát tették volna az Új Világrend politikai és társadalmi rendszerévé. Azonban a kísérlet sajnos sikerült...
130 évi próbálkozás után, a Wall Street nemzetközi bankárainak 1913-ban sikerült magántulajdonba venniük az Egyesült Államok pénzügyi rendszerét, majd pedig erre támaszkodva kiterjeszteni ellenőrzésüket Amerika gazdasági és politikai életére is. Ezzel monopolista, azaz szocialista útra terelték a hatalmas országot. Ezzel nemcsak a Wall Street által jelképezett új hatalmi központ jött létre, de Amerika, sőt, az egész világ történelmében új korszak kezdődött. A monopolista elit uralmának, vagyis a szocializmusnak a korszaka.
A "big business" új szabálya így hangzott: "Szerezz egy monopóliumot és dolgoztasd a magad számára a társadalmat. Ne feledd, hogy valamennyi üzlet közül a legjobb üzlet a politika. Az állami támogatás, a szubvenció, az adómentesség és más kedvezmények többet érnek, mint az érclelőhelyek, mivel a segítségükkel minden munka nélkül lehet nagy haszonhoz jutni."
A Wall Street, illetve annak nemzetközi bankárjai lettek ennek a kísérletnek a finanszírozói. Azok, akik addig is polgárháborúkat, háborúkat finanszíroztak, eladósítva és örökös kamatfizetésre kényszerítve ezzel országokat, nemzeteket.
Ha figyelembe vesszük, hogy a Wall Street meghatározó körei a monopóliumok haszonélvezői és hívei voltak, a gazdasági versenyt pedig kártékonynak és veszélyesnek tartották, akkor a marxista kommunizmus iránti rokonszenvük logikussá válik.
A marxista kommunizmus ugyanis az eddig ismert legteljesebb és legtökéletesebb monopolrendszer, ahol az államot kizárólag birtokló elit hatalmát már semmilyen konkurencia sem veszélyeztetheti. A kommunista diktatúra az a totális politikai és társadalmi monopólium, amely önfenntartó és elvileg öröknek tekinthető.
Ha pedig ezt a monopolrendszert globálissá lehet fejleszteni, pl. világforradalommal, akkor az megfelel a vezető pénzügyi körök távlati érdekeinek, vagyis érdemes befektetni a világforradalomba és a kommunizmusba.
A világkommunizmus beteljesedése a zöldek által elindított klímapolitika, környezetvédelem jegyében az ENSZ Agenda21, úgynevezett Fenntartható Fejlődés programjain keresztül valósul majd meg. Ezen keresztül építik le az életszínvonalat, az elért eddigi társadalmi normákat és emberi jogokat a nullára. Pont, ahogyan azt Adam Weishaupt megfogalmazta. A cél elérése érdekében - ahhoz hogy az államok diktatórikus berendezkedése mihamarabb megtörténjen - érkezett a "laborjárvány", a kamuvírus, aminek segítségével az emberek jogait rekordsebességgel lehet a nullához közeli állapotra redukálni és felkészíteni őket a totalitarizmusra, ahol elindul a teljes kisemmizésük a nagy Terv alapján.

