A birodalom hanyatlása: Róma és az Egyesült Államok közötti párhuzamok, V. rész - Doug Casey
Minden Rómához való hasonlóságunk ellenére, és még ha megértjük is, hogy Róma miért omlott össze, nem kerülhetjük el Róma sorsát azzal, hogy megpróbáljuk elkerülni Róma hibáit. Igen, a korai kereszténység analógja rágja szét civilizációnk alapjait. És igen, egy virtuális barbár invázióval kell megküzdenünk. De van egy másik tényező is, ami szerintem a rómaiak ellen dolgozott és dolgozik ellenünk... egy olyan, amit Gibbon nem vett figyelembe.
Nem kerülhetjük meg a termodinamika második törvényét, amely szerint az entrópia mindent legyőz, és idővel minden rendszer leépül és leáll. És minél összetettebbé válik egy rendszer, annál több energiára van szükség a fenntartásához. Minél nagyobb és bonyolultabb, összekapcsolt és egymástól függő rendszerről van szó, annál inkább hajlamos az összeomlásra és a katasztrofális meghibásodásra. Ez vonatkozik az országokra és a civilizációkra is.
A rómaiak a tudományos, mérnöki, gazdasági és egyéb ismereteik határain belül elérték fizikai határaikat. Civilizációjuk erkölcsi értékeit, alapító filozófiájukat pedig egy új vallás elmosta. Mi is elérhetjük technológiai korlátainkat. És az alapító értékeinket minden bizonnyal elmossák.
Tudományos ismereteink még mindig gyorsan gyarapodnak - mert ma több tudós és mérnök él, mint ahányan az emberiség korábbi történelme során együttvéve éltek. Ez az állítás legalább az elmúlt 200 évben igaz volt - és ez óriási előnyünk volt a rómaiakkal szemben. De a következő néhány generációban ez már nem lesz igaz, mivel a népesség elszáll, majd csökken, ahogyan ez Japánban, Európában, Kínában és a fejlett világ nagy részében történik. Ezt tetézi az a tény, hogy az amerikai egyetemeken nem annyira mérnöki, matematikai és fizikai, mint inkább nemi tanulmányok, szociológia, angol és jogi doktorátusok születnek. Ahogy romlik, az USA nemcsak kevesebb vállalkozó szellemű külföldit fog vonzani, hanem a hozzáértőbb bennszülötteket is exportálni fogja.
Az én megoldásom Amerika hanyatlására és bukására? A hanyatló civilizációk megoldása a kevesebb parancs és ellenőrzés, a kevesebb központosítás, valamint a jogi és szabályozási bonyolultság. És több vállalkozói szellem, szabad elme és radikálisan szabad piac. Sajnos, bár néhányan talán egyetértenek ezzel, ez nem fog megtörténni. Még akkor sem, ha a legtöbb ember egyetért.
Miért? Mert hatalmas kormányzati intézmények léteznek, sok millió alkalmazottal - legalább 20 millióval az Egyesült Államokban - és még sok tízmillióan a családjaikban és a magánszektorban, akik tőlük függenek. És még több tízmillióan, akik közvetlenül az államtól függnek a társadalombiztosítás, a Medicare, a Medicaid és más közvetlen kifizetések tekintetében. És még több millióan, akik kvázi-állami intézményekkel, például nem kormányzati szervezetekkel, agytrösztökkel, ügyvédi irodákkal, lobbicsoportokkal és hasonlókkal állnak kapcsolatban. Az állam parazita mechanizmusa kulcsfontosságúvá vált a túlélésükhöz. Még ha a soraikban sokan látják is a most Amerikába ültetett diszfunkciót, aligha fogják összetörni a saját jól megtöltött rizses táljukat.
Minden intézmény, mint minden élőlény az amőbától kezdve, egy dolog közös: mindannyian egy fő irányelvnek engedelmeskednek - túlélni! Megpróbálják ezt megtenni, bármi áron a társadalom egésze számára. Intuitív módon tudják, hogy ennek folyományaként vagy növekedsz, vagy meghalsz. Tehát nem fogod látni, hogy bármelyik diszfunkcionális szervezet feloszlatja magát. Addig próbál növekedni, amíg önpusztításba nem kerül, vagy egy külső erő el nem pusztítja. Egy bizonyos szakaszon túl bármilyen komoly reform lehetetlen. Az USA esetében most egy teljesen operálhatatlan rákos daganat gazdája, mivel a kormány és szatellitái gyorsabban nőnek, mint valaha, miközben a termelő gazdaság zsugorodik.
A termodinamika második törvénye a fizika fogalma, de az emberi cselekvés legtöbb területén alkalmazható, beleértve azt is, amit "birodalmi túlterhelésnek" neveznek - azt a pontot, amikor a növekedésből nyert erőforrások kevesebbek, mint a folyamat során felhasznált energia. Róma a birodalmi túlterheléssel szembesült. Sándor, Napóleon és Hitler is. A spanyol, a francia, a brit és a szovjet birodalom is. Minden élő szervezetnél természetes dolog, hogy addig próbál növekedni, amíg nem tud tovább növekedni, amíg az energiaköltségei meghaladják a ráfordított energiát, és/vagy amíg túl nagyok és összetettek nem lesznek ahhoz, hogy irányíthatóak legyenek, és ekkor vagy belülről rohadnak el, vagy külső ragadozóknak esnek áldozatul. Mintha az egész természetre érvényes lenne a Péter-elv: minden felemelkedik az inkompetencia szintjéig, amikor is sebezhetővé válik.
De vajon tényleg számít-e, ha az USA hanyatlik? Amerika - amelyet mindannyian szerettünk - már átalakult valami mássá. És még inkább a rossz irányba változik, egyre gyorsuló ütemben, ahogy Róma is tette. Az USA hanyatlik minden olyan területen, amit már említettem. De ez nem egyedi; ez minden állam és minden dolog pályáját követi.
Róma arrogáns volt, és azt hitte, hogy egyedülálló, a világ központja és örökkévaló. Éppen úgy, mint az USA vagy Kína.
Róma korrupt volt; eltért azoktól az értékektől, amelyek naggyá tették, és ezért megérdemelte az összeomlást. Az USA egyre inkább korrupt. Ez teljesen kiszámítható, pontosan a Tacitus által említett okból - a törvények bősége miatt. A piaci alapú rendszerekben a korrupció ritka és alkalmi. De a nagy, összetett, politikai alapú rendszerekben nem csak mindennapos, hanem üdvös is, mert lehetővé teszi a kerülő utakat. A korrupció olyan lesz, mint az oxigénpalack a tüdőtágulásban szenvedőnek - kellemetlen, de szükséges. Az uralkodók azonban soha nem próbálják meggyógyítani az alapbetegséget az általuk felépített bonyolult rendszerek egyszerűsítésével. Ehelyett újabb és újabb törvényeket hoznak, így a rendszer egyre inkább egy Rube Goldberg gépezetre hasonlít, még bonyolultabbá és még kevésbé hatékonnyá téve azt. Ez mindig kontraproduktív, mivel az összetett komplexitás még rosszabbá teszi az esetleges összeomlást. És nehezebb lesz kilábalni belőle. És még inkább elkerülhetetlenné teszi.
Következtetés
Szóval mi a tanulság mindebből, feltéve, hogy egyetértesz a gondolkodásommal? Több lehetőséget is figyelembe kell vennünk, annak alapján, amit Rómáról tudunk.
Az egyik az, hogy a helyeden maradsz, miközben a civilizáció hanyatlik körülötted, és a barbárok - akármilyenek is legyenek - átveszik a hatalmat. Ez lehet az egyetlen vagy legjobb lehetőséged - talán a korod, az anyagi körülményeid vagy a családi kötelezettségeid miatt. Ha ez így van, akkor mégis hiba lehet Detroitban vagy Chicagóban maradni, mert lehet, hogy vannak egyszerű és sokkal jobb alternatívák. Bizonyítékunk van arra, hogy a Római Birodalom egyes részein - például a vidéki Portugália és Mauretania egyes részein - az élet valójában javult, még akkor is, amikor Itáliában, Britanniában és Galliában összeomlottak a dolgok, nagyrészt azért, mert az adózási és szabályozási infrastruktúra összeomlott, de az utak, vízvezetékek és városok épségben maradtak. Tehát a saját helyzeteteken jelentősen javíthattok, ha csak egy kicsit lejjebb költöztök az úton.
A másik lehetőség, hogy megfontoljátok, amit Priscus és Salvianus mondott, és a birodalom elhagyásával eltávolodtok a vihar epicentrumától.
A harmadik lehetőség filozofikusabb: egyszerűen felismered, hogy a társadalmak felemelkedése és bukása az első nap óta tart. Ne stresszeljetek túlságosan a megaesemények miatt. Az élet nem egyszerűen tele van problémákkal: problémákról van szó. Egy óriási válság előtt állunk, de a válság egyszerre veszély és lehetőség. Nézd a jó oldalát, miközben megpróbálod kikerülni a negatív hatásokat. Tekintsd kalandnak, tanulásnak, sőt, ingyenes szórakozásnak.
Remélem, ha Amerikát az ókori Róma távoli tükrében látjuk visszatükröződni, az segít perspektívába helyezni a dolgokat.
A(z írást lehozó amerikai oldal) szerkesztő(jének) megjegyzése: Gazdaságilag, politikailag és társadalmilag úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok egy olyan úton halad, amely nemcsak hogy nincs összhangban az ország alapító elveivel, de gyorsan robog a határtalan hanyatlás felé.
Az előttünk álló években valószínűleg sokkal kevesebb lesz a stabilitás.
